Az előző héten jelentette be a Szeged-Csanád Grosics Akadémia, hogy szerződést bontanak Aczél Zoltán vezetőedzővel. A döntés az első tavaszi meccs után, a Kecskemét elleni, 4-0-s vereséget követően született meg, igaz már a téli időszakban is lehetett olvasni arról, hogy váltás történhet a Tisza-partiak kispadján. Aczél Zoltánnal beszélgettünk.
Bő egy hete derült ki, hogy a jövőben nem te irányítod a Szeged-Csanád Grosics Akadémia felnőtt labdarúgó csapatát. Hogy vagy most?
Igen, bő egy hét telt el. Az eleje mindig nehéz. Egy olyan ember, aki sikerorientált és szeretne valamit alkotni, soha nem jól éli meg, ha valami nem sikerül. Most valami nem sikerült, hiszen ha egy klubtól elküldenek, akkor valami nem működik, nem stimmel. Nem is azt mondom, hogy egy feszültséget okoz, de kellemetlen érzés. Ennek ellenére köszönöm, megvagyok. Az embernek azért nagyon hamar túl kell tennie magát egy ilyenen. Főleg úgy, ha végig tisztában volt vele, hogy tisztességesen dolgozott és megpróbált tenni Szegedért. Sajnos úgy döntöttek, hogy ennyi időt adnak.
Mennyire jött az hirtelen vagy nem hirtelen? Azért a téli időszakban lehetett olvasni pletykákat egy esetleges edzőváltásról a Szegednél, viszont aztán veled zajlott le a felkészülés.
Tudod az a csúcs és érdekes benne, hogy ott az őszi szezon, ahol az Ajka elleni mérkőzésig, ha nem is sikersztoriról beszélhetünk, de jól sikerültek a dolgok. Azon a meccsen a harmadik helyért játszottunk. Persze addig is voltak bukdácsolások, de összességében masszív teljesítményt nyújtottunk, folyamatosan az élmezőnyben voltunk, közel a feljutást érő második helyhez, amit a klub megcéloz. Aztán jött az Ajka elleni mérkőzés, kikaptunk, tényleg nagyon-nagyon gyenge játékkal, nekem sem tetszett és ennek hangot is adtam. A lényeg, hogy akkor valami elszakadt. A Csákvár ellen döntetlent játszottunk, a végét úgy zártuk, hogy hat pontra voltunk a második helytől, igaz lecsúsztunk a hetedik helyre. Ez nem jó, de nem katasztrofális szereplés. Ezt követően nekem volt egy egészségügyi műtétem, addig nem tudtam értékelni a sportigazgatónak a félszezont, de ő korrekten megvárta a felépülésem. Viszont közben azért az ember beleolvasott egy-két portálba, ahol látta, hogy Szabó Istvánnal tárgyalnak és hasonlók. Fel is hívtak a Csakfocitól, de annyit mondtam, hogy nem tudok erről semmit és leraktam a telefont. Ez mondjuk kellemetlen volt, de benne van. Az a kellemetlen, hogy erről olvasol és közben még féléves szerződésed van. A klubnál ugyan cáfolták, de tudom, hogy azért volt benne igazság. Szóval igen, benne volt a levegőben. Ezt talán télen kellett volna meglépni, nem pedig az első bajnoki mérkőzés után, főleg, hogy rendkívül sok problémával küzdöttünk, sérültjeink és betegeink voltak, alig tudtunk normálisan kiállni egy versenyképes csapattal. Talán már az új edzővel kellett volna megcsinálni a felkészülést, de az is érdekes lett volna, hiszen hat pontra voltunk a második helytől, azért masszív szereplést nyújtottunk. Nem panaszkodom és siránkozom, de az első tavaszi meccs után kidobni valakit kicsit érdekes, de valóban megvoltak már télen a jelek. Furcsa, de ez hozzátartozik a magyar labdarúgáshoz, akár az NB II-ben, akár az NB I-ben vagy bármelyik osztályban. Ez így alakult.
Mit tanulsz ebből, mert úgy hiszem, hogy az ember minden helyzetből tanul valamit és ezt így érdemes megközelíteni.
Ebben én is biztos vagyok. Te is tudod, hogy minden sikerben vagy sikertelenségben van valami, amit meg kell tanulni, el kell raktározni. Át kell gondolni, hogy mi az, amit rosszul csináltál, mi az, amit nem úgy csinálnál a következő időszakban. Mi az, amit esetleg becsülettel, jól csináltál, de valamiért mégsem működött. Szakmailag nem érzem, hogy ez bukás lenne, mert tudom, hogy tisztességesen dolgoztam és tudom, hogy ez elég lett volna arra, hogy a saját utamat járjam és elég lett volna arra, amit szerettem volna elérni. Persze az ember szakmailag negatív időszaknak éli ezt meg. Ha valahol elköszönnek tőled, arról nem lehet pozitívumként beszélni. Ennek ellenére szakmailag nem érzek gondot, egy ideig ment, aztán már kevésbé, nem tudtam önmagamat adni. Így alakult. Ez a szakmai része. Az emberi része viszont más, az bánt ugyan, és egy hét után is és nehezen tompul, de lezártam. Ha ismét lesz munkám lehet, hogy sikeresebb lesz, lehet, hogy ugyanilyen. Igazán az fájt, hogy a szegedi szurkolók, akik nagyon ki vannak éhezve a sikerre – és ez nem közhely – értük kellene valamit alkotni. Valami jobbat csinálni. Emberileg bánt, hogy ez nem sikerült, pedig becsülettel dolgozott az ember. Nem a várost jártam, hanem a pálya és az albérlet között éltem, hetente egyszer jártam haza a családomhoz, nem ingáztam naponta, becsülettel tettem a dolgom. Az a kellemetlen, hogy a szurkolóknak szerettem volna megfelelni, nem a hülye kommentelőknek, mert nekik nem tudsz megfelelni, hanem azoknak a szurkolóknak, akik szeretnék, hogy a Szeged újra sikeres legyen és olyan legyen a futball Szegeden, mint évtizedekkel ezelőtt. Legyen futball, rajongás, őrület. Ez nem sikerült és ez megfogja az embert, még ha közhelynek is hangzik. Viszont már nem én vagyok a Szeged edzője, le kell zárni ezt az időszakot. Jön majd más, ez lehet sikeres lesz vagy lehet ugyanilyen. Én minden jót kívánok a Szegednek, főként a szurkolók miatt.
Mit hoz a folytatás? Azt gondolnám, hogy ez korai kérdés, de a napokban olvasni lehetett arról, hogy Tiszakécskén felmerült a neved. Igaz a hír?
Ez sajtó pletyka, én legalábbis kevesebbet tudok róla, szóval sajtópletykának veszem. Nem én dobtam be. Amióta hazajöttem, próbálok egy kicsit fújni. Bár pihennem nem kell, mert egyáltalán nem vagyok fáradt. A kutyáimmal foglalkozom és egyszerű magánemberként élek, de nem beszéltem a sajtóval, rajtad kívül senkinek nem nyilatkoztam, a képviselőmet sem hívták fel. Szóval ez pletyka. Úgy gondolom, hogy egyébként is túl korai lenne. Vagy talán nem is korai, de ez még nagyon friss. Egy hete nincs csapatom. Senki nem gondolhatta, hogy záporoznak majd az ajánlatok. Egyébként is eléggé belimitált a helyzet, hiszen tudjuk, hogy az osztályokban hány klub és hány edzői hely van. Persze szeretnék dolgozni, mert szeretem ezt. Fáradtságról pedig tényleg nem beszélhetünk, mert egy négyhetes felkészülést csináltam meg a téli szünet után. Nagyon fáradt nem lehetek, főleg nem fizikálisan. Fejben pedig túl kell tennie az embernek magát ezen. Persze dolgozni kell a célokért, jobban átgondolva, hogy az ember hova megy és milyen feltételekkel hajlandó dolgozni, milyen feltételek mellett vállal el egy munkát, amihez a nevét adja, és amiért ő lesz a felelős.
Akkor egy kis szusszanás, de gondolom, ha később valahol felmerül a neved, nem lesz ellenedre a dolog?
Egyáltalán nem. Nem vagyok már fiatal gyerek, nem vagyok már fiatal edző, van mögöttem jó pár év, de azért nem vagyok fáradt vagy elcsigázott. Igen, szeretnék dolgozni. Örülnék neki, ha lenne munkám, de ez most kiszámíthatatlan. Lehet, hogy sokat kell várni, lehet, hogy beesik valami meglepetésként, amire nem is gondolsz. Mindenre fel kell készülni. Talán most ez az az időszak, amikor nem foglalkozom ezzel, még túl korai lenne, túl friss a váltás. Viszont szeretnék majd dolgozni, van a fejemben annyi, amivel egy klubot tudnék segíteni és szívesen meg is tenném. Ezt azonban nem lehet irányítani, majd jön magától és akkor át fogom gondolni, hogy milyen lehetőség ez, és ha úgy van tisztességgel és felelősségteljesen elvállalom.
