Remek versenyeken van túl a hódmezővásárhelyi Gachályi Gréta. Az előző héten Spanyolországban a junior világkupán szerzett ezüstérmet, de korábban a korosztályában magyar bajnok lett. Most hétvégén pedig a felnőttek mezőnyében is szeretne maradandót alkotni. Grétivel beszélgettünk.
Gratulálok az elmúlt időszak sikereihez. Hogy vagy most? Úgy tűnik egész jó formában.
Gachályi Gréta: Köszönöm szépen. Onnan kezdeném, hogy a nyári alapozás előtt az utolsó világversenyem az U23-as Európa Bajnokság volt, ahol egyéniben bronzérmet, csapatban pedig ezüstérmet szereztem. Így igazából jó szájízzel kezdtem el a nyári felkészülést, az alapozást. Nyilván előtte volt egy kis pihenőm, de azt lehet mondani, hogy júliusban a felnőtt válogatottal készültem, és velük táboroztam, augusztustól pedig a klubban, valamint az utánpótlás válogatott edzőtáborokban voltam. Tehát egy jó alapozással kezdtem a szeptembert, kétszeres magyar bajnok lettem a junior korosztályban, hiszen az egyénit és a csapatot is megnyertem, valamint a felnőtt keretbe is bekerültem, hiszen a Magyar Kupán is jól szerepeltem. Most pedig az első világkupán sikerült egyéniben megismételnem azt, amit tavaly, ismét ezüstérmes lettem, ennek még jobban örülök, hiszen ez fontos ahhoz, hogy kijussak majd a korosztályos Európa-, valamint világbajnokságra.
Elégedett vagy ezekkel a sikerekkel?
Gréti: Őszintén nem igazán, mert eléggé maximalista vagyok és az ezüstérem nyilván így fájó, hiszen elvesztettem a döntőt, úgy, hogy sikerülhetett volna. Egy amerikai ellenféllel vívtam, aki igaz, hogy nagyon-nagyon jó vívó, és a világranglistán és több világversenyen is bizonyított már, de egy elvesztett döntő után azért nyilván nem teljesen boldog az ember. Persze nem szeretnék telhetetlen lenni, szóval azért van bennem nagyon sok öröm és boldogság.
Mennyin múlott szerinted ez a döntő? 15-13 lett a vége, azért ez szoros eredmény.
Gréti: 9-9-nél bemondtam, hogy saját magamat szúrtam meg. Ezt nagyon-nagyon meghálálták az amerikaiak, megköszönték, és mondták, hogy ilyen fair-play játékost vagy vívót még nem is nagyon láttak a mai világban. Viszont engem ez mégis egy kicsit kizökkentett, de nyilvánvalóan őszintén bevallottam, hiszen nem szerettem volna azt, hogy ne legyen meg a fair-play. Utána 14-9-re elhúzott az amerikai, és azt mondtam magamban, hogy jó, ideje mindent megpróbálni és egy taktikai fegyvercserével sikerült is feljönnöm 14-13-ra. Onnan viszont nagyon-nagyon jól váltott az amerikai, és be tudta adni az utolsó találatát. Abból a szempontból, hogy fel tudtam hozni zsinórban négy tust, az nyilván nagyon-nagyon jó volt. Ezt azért majd biztosan ki fogjuk elemezni Dr. Elbert Gáborral, aki a mentális edzőm és támogatóm.
Ez a hétvége sem a pihenésről szól, még az ünnepek előtt vár rád egy újabb ob.
Gréti: Igen a felnőtt országos bajnokság következik, ez lesz a hab a tortán, vagyis pontosabban a cseresznye, mert a világkupa volt a hab. A junior magyar bajnokság pedig a torta. Szóval ezt a cseresznyét még szeretném ráhelyezni. Igaz, kicsit fáradt vagyok már, és várom, hogy a családommal legyek az ünnepek alatt, és együtt legyünk békésen. Viszont ezt még muszáj kimaxolnom. Hiszen az, hogy a felnőtt válogatottban is kerettag vagyok az óriási, viszont, az hogy az első négyben legyek nagyon-nagyon fontos cél számomra. Aztán majd jön egy kis pihenő, de januárban újult erővel folytatódik a munka. Azt lehet mondani, hogy teljes nagy csapattal rendelkezek, amiért nagyon hálás vagyok. Van kiegészítő sportom, a boksz, van kondi edzőm, vívó edzőm, mentális segítségem is. Szóval ezt a mostani évet úgy zárom, hogy van egy csapatom, akikkel nagyon-nagyon hosszú távra és szép jövőt tervezek.
Úgy érzem harci kedvből nincs hiány. Mit vársz 2026-tól?
Gréti: Elsősorban sikeres sportévet és teljesítményt, valamint egészséget. Mindig az a legfontosabb, hogy ne sérüljek meg, és tudjam folytatni a karrierem. Ha eredményben nézzük, akkor ez lesz az utolsó junior évem, szeretném teljes mértékben kimaxolni az Európa- és a világbajnokság szempontjából, előbbit Tallinnban, utóbbit Rióban rendezik. A kijutáshoz a világkupa ezüstérem nagyon-nagyon jó kezdet, sok pontot adott. Nyilván még nem mehetek biztosra, hogy már kint vagyok, de nagyon-nagyon nagy esélyem van arra, hogy kiutazzak. Valamint szeretnék sikeres érettségit tenni, mert a középiskolában is 2026-ban végzek.
Azt, hogy lehet majd összehozni a sporttal? Komoly kihívásnak hangzik.
Gréti: Igen, de nem szeretném a tanulást se félretenni, hiszen azért nem tudjuk, hogy mit hoz ez a sport. A vívás annyira kiszámíthatatlan, hogy nem lehet csak azt csinálni, hogy akkor én most kizárólag a sportolást választom. Kellett egy döntést hozni az elmúlt időszakban, sőt, mióta felkerültem Pestre, hogy akkor hogyan tovább. Nagyrészt most ugye a sportolást tölti ki a mindennapjaimat, de mellette nem feledkeztem meg a tanulásról sem. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban fogok végezni, és minél jobb eredményt szeretnék összehozni, valamint aztán egyetemre menni.
Hogy kapcsolódsz majd ki az ünnepek alatt?
Gréti: Mivel kétlaki életet élek, Budapesten és Vásárhelyen, így szeretnék Vásárhelyre is elmenni és minél több időt tölteni ott, karácsony előtt lesz is erre lehetőségem. A karácsonyt viszont Pesten töltöm, de előtte tényleg szeretnék a családommal együtt lenni, a nagymamát is beleértve és szeretnék kicsit elvonatkoztatni a sporttól. A tanulástól mondjuk nem, hiszen most, hogy nem lesz sport a tanulással kell kicsit jobban foglalkoznom, de azért a pihenés és a családommal való együtt töltött idő is meg lesz és ez nagyon motivál a karácsonyi időszakban.
Van valami finomság, amit kértél anyukádtól, most hogy haza jössz, mert ugye anya főztjénél nincs jobb.
Gréti: Igazából anya és mama főztje legjobb, én is mindig ezt mondom, bárhova utazok, bármilyen egzotikus helyre is. Három-négy nap után általában már visszasírom azt, amit ők csinálnak. Anyukámnak most van egy specialitása, egy zabkeksz, ami eszméletlen jó, és tényleg mindig mondom neki, hogy ’Anya, ha nyitok egy éttermet, akkor ezt biztos, hogy fel fogom venni a menüre’. Úgyhogy igazából az lesz az, de már mondta is, hogy ezt bekészíti nekem, akár teljes díszcsomagolásba.
Fotó: ESC
