Az előző héten én is írtam a Goodwill Pharma Stilaxx Szeged sikereiről. Az U14-es lányok közül ketten is bekerültek a női tehetséggondozó válogatottban. A posztban a klub említette, hogy a lányokat is nagy szeretettel várják sorainkban, hogy belekóstoljanak a sportba. Na, nosza, neki! Most ezt tesszük, a klub U8-as és U10-es csapatainak edzőjével, Mák Pannival beszélgettem a sportágról.
A te életedben hogy jött a jégkorong. Azt gondolnám, hogy manapság és talán korábban is az ember inkább pasis sportként gondol a jégkorongra.
Ez főleg a sztereotípiák miatt van. Nagyon sokan félnek attól, hogy sok az ütközés, hogy ez egy durva sport és sok a sérülés. Szerintem ezért sok lányos család inkább nem ezt a sportot választja. Egyébként megnyugtatnék mindenkit, ott a felszerelés és gyakorlatilag nem fáj semmi, csak a nagyon-nagyon nagy ütközések. Én a jégkorong előtt táncoltam. Viszont azt hiszem mindig is egy kicsit fiúsabb lány voltam, sokkal jobban éreztem magam a fiúk társaságában. Aztán az öcsém elkezdett jégkorongozni, először kori oktatásra járt, ebben ügyes volt és beválogatták, hívták jégkorongozni. Ő már nagyjából 1-1,5 éve játszott és nyilván én is ott voltam a jégpályán, amikor ment az edzésekre és nekem is megtetszett. A csapat is, az edzők nagyon-nagyon jófejek voltak, imádtam az egész közösséget és emiatt kezdtem bele.
Gondolom ezek fényében nem volt otthon meglepettség, amikor bejelentetted, hogy jégkorongozni szeretnél.
Nem. Ráadásul azt mondták, hogy ebben sikeresebb is lehetnék, mint a táncban, szóval nem volt meglepettség.
Meddig játszottál?
Olyan 10-11 éves voltam, amikor elkezdtem. Ez egyébként kicsit már késői kezdésnek számít, érdemesebb hamarabb, akár már 4-5 éves korban elkezdeni. Aztán 16 éves korig a fiúkkal együttes játszottunk és utána kellett keresnem egy női csapatot, ekkor egy évre Dunaújvárosba, az Angels csapatához kerültem. 18 éves voltam amikor abbahagytam, mert a női csapat mégsem az volt, mint korábban a fiúk között.
A jégkorong szeretete viszont megmaradt.
Az megmaradt. Nagyon imádom a mai napig. Sokáig óvónő szerettem volna lenni, aztán jött a lehetőség, hogy edzősködjek. Én a gyerekek és a jégkorong szeretete miatt lettem végül edző.
És az óvónői vonal megmaradt?
Végül tanítóképzőbe megyek az egyetemre. Aztán majd kiderül, hogy tanító lesz belőlem vagy edző. Még nem tudom.
Szerinted miért jó a jégkorong? És most kifejezetten miért jó ez a sport a lányoknak?
Mert csapatsport. Szerintem az egyéni sport nem tud annyit adni, mint a csapatsport. 15-20-30 gyerek, a lányok együtt küzdhetnek valamiért. Szerintem ez csodás dolog, főleg amikor sikerül elérni a célt, esetleg nyerni valamit vagy egy nagyobb mérföldkőhöz érkezni. Az az érzés szerintem leírhatatlan, hogy milyen egy csapathoz tartozni. Szóval én a csapatsport jellegét emelném ki. Mind a fiúk, mind a lányok a végsőkig támogatják egymást. Én az Andersen Ligában is nagy szerepet vállalok, ott is végig nézem, hogy miként készülnek a fiúk, hogyan alakul a meccs. Jégkorongosnak lenni szerintem egy életérzés. Nyilván más sportról nem tudok nyilatkozni, csak a táncról, de szerintem ezt akkor is ki kell próbálni. Aki kipróbálja, 90 százalék, hogy bele fog szeretni ebbe a sportba.
Mi kell ahhoz, hogy valaki jégkorongozó legyen? Szükség van bármilyen skillre vagy képességbeli esetleg testi adottságra?
U8-ban nem. Ha valaki nem tud korcsolyázni azt is nagyon szívesen várjuk. Nálunk egyébként is korcsolyaoktatással kezdünk és utána, ha látjuk, hogy a gyerekek már ott tartanak, akkor beöltöztetjük őket és le is igazoljuk őket. Négy éves kortól már neki lehet kezdeni ennek a sportnak.
A klubnál mennyien vannak most a lányok?
Egyre többen. Amikor én elkezdtem játszani, rajtam kívül körülbelül három lány volt, az egész egyesületben. Ahhoz képest most már van női csapatunk, igaz más csapatokkal állunk össze, de szegedi mezben tudunk játszani és az utánpótlásban is elég sok kislány van és örülnék neki, ha még többen lennének.
Mit szeretsz az edzői feladatban?
A gyerekeket. A visszajelzésüket és a szeretetüket. Azt a feltétel nélküli szeretet, amit adni tudnak. Egy mosoly, egy ölelés, hogy Panni néninek hívnak.
Eddig a beszélgetés, végül pedig álljon itt néhány hasznos infó a korcsolyaoktatás kapcsán:
A Szegedi Műjégpályán minden szerdán 16:30-17:20 között, valamint szombatonként 10:00-10:50 között várják a 4-10 éves közötti korosztályt, a lányokat, de persze a fiúkat is. Még csak korcsolyatudásra sincs szükség, mindenkit megtanítanak siklani!
Kesztyű kell, korcsolyát és sisakot biztosítanak a szervezők, a fenti időpontokhoz képest érdemes 20 perccel hamarabb megérkezni, hogy a felszerelést legyen idő kiosztani. A sportolói bejáratnál van a találkapont.
Az első két alkalom ingyenes, további 8 alkalom pedig 10.000 Ft. A részvétel regisztrációhoz kötött, ha ide kattintasz már meg is van a Google Form. Ha pedig úgy érzed, hogy ennyi infó nem elég, akkor a Hokisuli Facebook csoportját érdemes felkeresni.
