Sós Bence klubot váltott a téli átigazolási időszakban. A vásárhelyi származású labdarúgó az NB II-es Tiszakécske kötelékében folytatja pályafutását. Ennek apropójából nyilatkozott a MezeketFel.hu-nak.
Hogy vagy most? Sikerült beilleszkedni az új csapatodba?
A felkészülés utolsó hetében érkeztem Tiszakécskére és az utolsó edzőmérkőzésen léptem pályára, de hál’ Istennek a beilleszkedés könnyen ment, hiszen sok az ismerős arc, sőt mondhatom, hogy sok barátom van a Tiszakécske csapatában. Nyilván ez is megkönnyítette a döntést, így aztán gördülékenyen ment a beilleszkedés.
Miért pont Tiszakécske? A klub honlapjának úgy nyilatkoztál, hogy szimpatikus volt, amit felvázoltak neked. Kifejted ezt egy picit jobban?
Ehhez egy kicsit régebbre kell visszamenni az időben. Két évet légióskodtam Szerbiában. Ott az Európa Liga csoportkörében szerepeltünk az első évben, aztán pedig a Konferencialigában játszottunk, valamint a bajnokságban és a szerb kupában is érdekeltek voltunk. Az első évben 48 meccs, a másodikban 52 volt, amit teljesítettünk. Ez a családom szempontjából megterhelő volt, hiszen mindig oda voltam, nagyon kevés időt tudtunk együtt tölteni. A döntésemben ez is befolyásoló tényező volt. Már nyáron is ezért szerződtem haza, a kisfiam kezdte az óvodát és nehezen tudtuk elképzelni, hogy hosszútávon Szerbiában maradunk. Nem szakmailag volt ez gond, hiszen a klubnál a vezetőség nagyon megbecsült és álszent sem akarok lenni, nagyon jó szerződésem volt, anyagilag nagy biztonságot adott. Viszont azt gondolom, hogy az ember eljut arra a pontra, amikor mérlegelnie kell, hogy megéri-e a pénz, ha közben a családjával kevés időt tud együtt tölteni minőségben. Őszinte leszek, én már nem szeretném hajszolni a pénzt. Persze ez fontos, de nem ez a legfontosabb. Ezért döntöttem úgy, hogy a nyáron Kazincbarcikára szerződöm, ez szerintem egy jó félév volt. Voltak könnyebb és nehezebb időszakok, de összességében pozitívan élem meg ezt az időszakot. Szóval az volt a cél, hogy a kisfiamat ne mozdítsuk el az óvodából, szegény kicsit nehezen is szokott be. Aztán jött a lehetőség Tiszakécskéről, Varga Józsi barátom is ott játszik, megkeresett a vezetőség és felvázoltak egy nagyon jó projektet, egy hosszú távú szerződéssel. Mérlegeltem kicsit, majd úgy döntöttem, hogy szeretném bevállalni. Nekem megvannak az egyéni céljaim, tehát ezzel nem engedtem el a futballt, talán annak tűnhet, hogy NB I-ből az NB II-be igazoltam, de vannak személyes céljaim és a klubnak is céljai, ha ezeket elérjük, szép jövő előtt állhatok én is és a klub is.
Milyen volt a szerb-bajnokság? Sokan mondják, hogy nagyon kemény, így tapasztaltad te is?
Abszolút. A megélt tapasztalatok alapján és sokak véleménye szerint is Európa egyik legkeményebb bajnoksága fizikálisan. Tényleg folyamatosak a párharcok, ezt tapasztaltam én is, és úgy gondolom sikerült felvennem a ritmust és megszoknom. Egyébként az NB II-ben is sokszor nagyon küzdelmes mérkőzések vannak, a párharcok itt is előtérben vannak. Izgalmas két év volt és egy pillanatát sem bántam meg, hiszen olyan élményekben volt részem, hogy az Európa Ligában vagy a Konferencia Ligában játszhattam. Az első évben a harmadik helyen zártuk a szerb bajnokságot, és abból a tortából is azt gondolom egy nagy szeletet vállaltam, szóval büszke vagyok, hogy végigcsináltam ezt a két évet.
Mik a tavaszi szezonnal kapcsolatos várakozásaid? Sajnos nem indult jól ez az időszak, két vereséggel kezdtetek.
Sajnos nem így terveztem a debütálásomat. Az első mérkőzés abszolút nem a tervek szerint sikerült. A második mérkőzésen tudom, hogy kikaptunk 1-0-ra, de azért jó játékot mutattunk és abszolút nem érdemeltünk vereséget. Persze a futballt gólra játsszák és ebben a Mezőkövesd volt jobb, mi pedig nem tudtuk gólra váltani a lehetőségeinket. Olyan nagy várakozásaim nincsenek ezzel a félévvel kapcsolatosan, szeretnénk minél jobb helyezést elérni, de nyilván, hogy kettőből kettő vereséggel kezdtük a tavaszt, így nagyon nagy álmaink nem lehetnek. Próbálnunk kell minél jobb teljesítményt nyújtani és maximális erőbedobással játszani. A komolyabb célokat inkább a jövő szezont illetően fogalmazhatunk meg, viszont ahhoz az is kell, hogy mindenki 100 százalékban beleálljon a munkába és koncentrált legyen. A Mezőkövesd ellen, akik a feljutásért küzdenek, azért nem játszottunk alárendelt szerepet, volt amikor domináltunk. Az NB II-es bajnokságban egyébként is nagyon vékony jégen mozog, hogy ki a feljutó és ki a kieső. Nekünk most kapkodnunk kell magunkat, mert egy komoly mérkőzést játszottunk a Soroksárral, és ha nem figyelünk oda, akkor a kiesés is belátható távolságra kerülhet. Minőségben ugyanakkor sokkal jobbnak gondolom a csapatot, így ilyen problémánk nem lesz, de még egyszer hangsúlyoznám, hogy mindenkinek 100 százalékot kell nyújtania.
