A Magyar Súlyemelő Szövetség újonnan megválasztott elnökével, a szegedi Nagy Péterrel beszélgettünk az elmúlt időszak történéseiről, a tervekről, a súlyemelésről.
Hol tartanak most az események a Magyar Súlyemelő Szövetség kapcsán? Az elmúlt hetekben, annyi minden történt, hogy ebből már egészen jó filmet is lehetne forgatni. Talán csak az autós üldözés hiányzott.
Igen, és a verekedés. De szerencsére semmilyen nem volt. Hogy hol tartunk most? Még mindig az alapoknál. Nem sok mindenben tudtunk előrébb jutni, lévén, hogy az előző vezetés mindent felégetett maga mögött. Segítséget nem nyújtanak semmiben, például belépési kódokat és hasonlókat sem hajlandóak megosztani velünk. Most már kezdünk belelátni az elszámolásokba is, ott is vélünk felfedezni hiányosságokat és hibákat. Egy mindenre kiterjedő pénzügyi átvilágítást kértünk, ezt szeretnénk most véghezvinni, hogy tényleg tiszta lappal tudjuk átvenni a szövetséget. Így ezzel kapcsolatban később tudok bővebben nyilatkozni.
Azt hiszem fontos kérdés, hogy ’Hogy vagy?’ Rengeteg dolog történt akár az elmúlt napokban, de akár az elmúlt hetekben is, igazán kalandos időszak ez. Hogy éled meg?
Ez egy óriási nagy győzelem volt, hogy ezt a régi rendszert meg tudtuk dönteni. Mindenki azt mondta, hogy ez nem lehetséges. Ennek a csapatnak ez mégis sikerült, ez egy erkölcsi győzelem is volt egyben. Tehát nem csupán győzelem, mert aki megígérte, hogy ránk szavazott, hogy a változásra szavazott, az betartotta az ígéretét. Aztán megugrottuk ezt a szinte lehetetlen feladatot. Amikor visszanéztem a videókat, ahol a nevemet kihirdetették, nagyon sok ember önfeledten örült. Ezt jó volt visszanézni!
46-38 lett a szavazás végeredménye. Azt jól gondolom, hogy van egy kis megosztottság a szövetségen belül?
Így van, hát mindig van egy megosztottság. Erre a közgyűlés elején is azt mondtam, ha minket megválasztanak, nem a széthúzás lesz a cél, és nem a hatalmi pozíció megtartása, hanem tényleg egy egységet próbálunk majd kovácsolni, hogy aki tenni akar a súlyemelésért, az álljon meg mögénk, és akkor toljuk előre együtt a szekeret. Ehhez most is tartom magam. Számomra mindenki egyenlő, de remélem még többen fognak csatlakozni az amúgy is népes támogatónk közé.
Ebből a szempontból vettél észre pozitív változást?
Némi változást azért vettem észre. Nem azt mondom, hogy tolonganak az ajtóm előtt, de kommunikációban már enyhültek azok, akikkel eddig beszéltem. Remélem ez változni fog. Szerintem ők nem érzik még a bizalmat. Talán nem ebben szocializálódtak, a másik rendszer mindenellenes volt: aki nincs velünk, az ellenünk van! Én ezt sosem gondoltam jó megoldásnak. Ha valakinek van véleménye, nyugodtan mondja el! Ha nem egyezik az enyémmel, akkor se biztos, hogy az rossz, hogy mindig az én véleményem a jó. Ezt mindenkinek el kell fogadnia, szerintem csak így lehet előre jutni.
Kívülállóként nekem úgy tűnik, hogy szükség volt a változásra, hiszen a hazai súlyemelés legjobb esetben is helyben toporog, ha nem visszafelé halad. Morfondíroztál-e azon, hogy ezt miért akarták fenntartani, mi ebben a pláne?
Ez egy jó kérdés. Ezt a kérdést az előző elnöknek is feltették, és nem tudott válaszolni. Korábban azt mondta, hogy ő már nyugdíjba akar vonulni, nem akarja már ezt csinálni, de azért ne Nagy Péter legyen az elnök. Nem tudom, neki mi lehet a motivációja. Miért nem tudta azt mondani, hogy én ezt nem akarom csinálni, van egy elnökjelöltem. Tehát ez egy olyan káosz és katyvasz, amire szerintem senki más nem tudna válaszolni, de még szerintem ő maga sem. Amikor leültünk az irodában négyszemközt beszélni, és rákérdeztem arra, hogy egyáltalán mi volt a baja velem, hiszen sosem ártottam neki, akkor nem tudott válaszolni. Egy olyan kitérő választ adott, amit le írjunk… Ott félbe szakítottam a beszélgetést is vele.
Te és a csapatod tagjai eddig mázsákat mozgattatok meg, most viszont hegyeket kell. Mi vár rátok, azt sikerült már átlátni, átgondolni?
Azt, hogy pontosan mi vár ránk, még mi sem tudjuk. Még mindig tapogatózunk, hogy egyáltalán mi hol van, mert tényleg nagyon sok mindent nem kaptunk meg. Azt sem tudjuk, hogy még milyen akadályokat gördítenek elénk. Szóval még valóban tapogatózunk és keressük a megoldásokat. Ez a helyzet viszont nem csak nekünk rossz, hanem a sportágnak is. Ezt az energiát, amit most abba kell belefektetnünk, hogy törvényesen működjünk, ezt az energiát akár a sportágra is fordíthatnánk. Ha tényleg egy segítőkész szövetség lett volna, aki elismeri azt, hogy jó, ti szereztetek több szavazatot, és tessék, itt van, vigyétek tovább a stafétát. Azt gondolom, ez lett volna a normális és a sportszerű, de sajnos nem így történt. Ahogy korábban mondtam itt csak a pozíció megtartása volt cél és nem a sportág érdeke. Ez a mondatom valahogy mindig visszaköszön.
Milyen hatalommal jár, ha az ember a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke?
Szerintem csak azzal, hogy a névjegykártyáján ez szerepel. Ez igazából nem jár nagy hatalommal, ez egy társadalmi pozíció. Fizetéssel és semmilyen anyagi megbecsüléssel sem jár, amiért ennyire harcolni kellene érte. Lehet, hogy az előző elnök értékrendszerében fontos volt, hogy a névjegykártyáján ez szerepeljen és ez mindent megért neki. Egyébként tényleg nem értem mi motiválta, főleg, hogy többször kijelentette, hogy nem akar indulni, aztán mégis. Nekem a sportág és a sportág szeretete az evidens. Ebben éltem, ebben szocializálódtam, ezért élek a mai napig is. Azért, hogy a súlyemelés megmaradjon, ezért is vágtam bele. Nálam megvan az a kötődés, de nála erről szó sincs.
Mire lehet elég négy év?
Ez is jó kérdés. Korábban is elmondtam, hogy nagy csodákat nem kell várni. Az elmúlt tíz év semmi tevését nem lehet négy év alatt helyrehozni. De mindent megteszünk azért, hogy elinduljunk felfelé, és erre minden lehetőségünk meg is van. Ha már tudnánk törvényesen működni, látszódnának az eredmények, így viszont még ezekkel nem tudunk szolgálni. Várjuk azt, hogy tényleg lássák az emberek is, hogy micsoda háttérmunka folyt már korábban is, hogy nem csak a levegőbe beszéltünk, hanem ténylegesen is tudunk tenni, és ezeknek az eredményei azért rövidesen jelentkezni fognak.
Mik lehetnek az első lépések? Sok mindent megfogalmaztatok. Talán a honlapnál és a kommunikációnál érdemes kezdeni, az utánpótlás-nevelés nagyobb falatnak ígérkezik.
Így van. Már létrehoztunk egy Instagram oldalt. Az elindult, és szépen pörög. Ott folyamatosan tájékoztatjuk a klubokat és a versenyzőket az aktuális hírekről. Volt, aki megjegyezte, hogy egy nap alatt 15 évet fejlődött a magyar súlyemelő sport, csupán ezzel a mozdulattal. Ezekben a dolgokban biztosan tudunk fejlődni. Most már a honlap is hozzánk került, ezen a téren sem volt egyszerű a helyzet, de azon leszünk, hogy egy a mai kornak megfelelő oldal készüljön.
És ha a nagyobb falatról beszélünk, az utánpótlás-nevelésről? Szerinted, hogy lehet megszólítani a fiatalokat? Sok a sportág, sok a tényező, ami elvonja a figyelmet, kemény diónak tűnik.
Ez egy társadalmi probléma szerintem. Nem csak a súlyemelés problémája, hogy nehéz a fiatalokat megszólítani, hanem ez alapvetően, minden sport esetében jellemző. De például a social media felületekkel ott tudunk lenni előttük, látják, hogy létezik a súlyemelés és akkor hátha meg tudjuk őket szólítani. Ha lecsábítod valamelyik versenyzőt, vagy valamelyik gyereket az edzőterembe, nem tudhatod, hogy ő esetleg kit hoz még magával. A jövő súlyemelőjét, vagy azt, aki majd elhozza a jövő súlyemelőjét. A saját magam példáját tudom felhozni, ha engem a bátyám nem visz le az edzőterembe, akkor most nincs olyan, hogy Nagy Péter súlyemelő. Tényleg nem tudhatjuk, hogy ki hozza majd le a jövő súlyemelőjét, ezért kell minél szélesebb körben népszerűsíteni a sportágat, hogy a gyerekek lássák azt, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Akár csak, mint egy kiegészítő sportág. Tudatosítani kell, hogy a súlyemelés mennyire jó, dinamikus, erőfejlesztő. Aztán ha valaki kedvet kap és csatlakozni, növelni tudjuk a bázisunkat. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy most akkor ezer gyerek bejön, mert Nagy Péter lett az elnök. Szépen lassan próbáljuk majd a számokat növelni, és reményeik szerint négy év alatt szép számmal tudunk behozni új versenyzőket.
Téged mi ragadott meg ebben a sportban?
Igazából engem mindig is az erőlködés érdekelt. Nagy tárgyak vagy nehéz tárgyak emelése, cipelése. Ez engem jobban vonzott, mint a küzdősportok. Persze megnéztem a küzdősportos filmeket, és szerettem őket, de ha a tévében mentek erősemberversenyek, mindig megnéztem. Vonzott, ez volt az érdeklődési köröm, így amikor rátaláltam, akkor gyakorlatilag szerelem volt első látásra.
Jön a felnőtt Európa-bajnokság? Mit vársz, egyáltalán volt-e érkezésed a témával foglalkozni?
Igazából vajmi kevés közöm van a mostani Európa-bajnoksághoz. Nagyon nem is láttam bele, bevallom az elnökség átvétel miatt nem figyeltem, hogy milyen állapotban vannak a versenyzők. Az jó hír, hogy mindenkivel utazik edző, ez fontos, hiszen a szövetségi kapitánynak ugye lejárt a szerződése, holott megvették a repülőjegyét az Eb-re, ez megint egy olyan dolog, amit nem értünk. Az Eb-résztvevők viszont rutinos versenyzők, biztos vagyok benne, hogy mindent megtesznek a sikerért és megtérül a befektetett munkájuk. Remélem egyéni csúcsokkal és minél jobb helyezésekkel térnek haza.
Téged láthatunk még versenyezni, ugye?
Igen, szeretnénk versenyezni én is. Nem rég indul a spanyolországi csapatversenyen, a terveim között van a Magyar Bajnokság is és újabb spanyol csapatbajnoki fordulókon is indulnék.
